Még taknyos kölyök voltam, mikor megkaptam életem első "magán-válogatás-albumát". Sokat hallgattam, kívülről fújom azóta is az összes dalt, de így ezek nem lettek a sajátjaim. Mindig I. jut róluk eszembe. Aztán az elmúlt két hétben, valamiért, teljesen tudattalanul - ha éppen nem szólt más - mindig ez a dal kúszott a fülembe. Az a pár sor: "History repeats itself"..."I didn't learn, I wouldn't listen". Aztán tudatosult bennem egészen kézzelfogható módon ez egyik olyan életcsapda, amelybe újra és újra beleestem. Ígérem magamnak, többé nem teszem.
Ez a dal pedig mostantól a sajátom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.